Mit tehet a szülő, hogy a tanulás ne állandó küzdelem legyen?
Gyakran keresnek meg szülők azzal a problémával, hogy gyermekük figyelmét egyszerűen nem lehet tartósan lekötni játékkal, tanulással. A házi feladat csak küzdelmek árán készül el, a gyermek ellenáll a tartós figyelmet igénylő feladatoknak, és minden más fontosabb, mint a kötelező tevékenység.
Sokszor társul ehhez az a panasz is, hogy a kicsi az iskolában is figyelmetlen, nem követi az utasításokat, lemarad a feladataival, elhagyja a felszerelését, eszközeit, esetleg feledékeny.
Előfordul, hogy mindezt a gyermek fokozott mozgásigénye, impulzivitása is kíséri. Iskolai teljesítménye mindennek következtében romlik, és a gyermek nem is szívesen jár iskolába. A szülő tehetetlennek érzi magát, mert hiába a büntetés, a szidás, szinte meg sem hallja.
Emellett ezek a gyermekek fokozott kíváncsisággal fordulnak a környezetük felé, minden érdekli őket, csak éppen nem képesek fenntartani a figyelmüket hosszú távon, újabb és újabb kalandokba vágnak bele, egyik tevékenységből „átcsapva” a másikba.
Sokszor tapasztalom, hogy a hozzájuk intézett kérdésre sem képesek egyszerű választ adni, mesélnek és mesélnek, gyakran az adott témától teljesen elkanyarodva, és a hallgató nem győzi kivárni a történet végét. Mindeközben persze kiderül, hogy érdekes és különös látásmóddal szemlélik a világot, nagyon kreatívak és ötletesek.
Hogyan is segítheti a szülő gyermekét, mindezt tapasztalva? Mit is tehet, hogy a kicsi figyelme, érdeklődése legalább a feladatok erejéig leköthető legyen, és a házi feladatok elkészítése ne állandó vita és veszekedés forrása legyen?
Legfontosabbnak tartom azt, hogy a szülő fogadja el gyermekének ezt a „különlegességét”, ugyanakkor következetességgel nagyon sokat tehet azért, hogy csemetéje számára megkönnyítse a mindennapokat. Néhány lehetséges „trükköt” szeretnék ezek közül megemlíteni.
- Érdemes a gyermek számára kialakítani egy napirendet, amely egyértelműen behatárolja a különböző tevékenységek idejét. Ezt a kisebbeknél akár rajzos formában is lehet rögzíteni. Jó, ha a gyermek tudja, hogy melyek azok a tevékenységek, amiket minden nap a megfelelő időben el kell végezni. Meg lehet határozni a délutáni tanulás, játék, barátokkal való találkozás idejét, de az esti programokban is ki lehet alakítani egy következetességre alapuló rendet.
- Mivel egyébként is nagyobb a mozgásigényük, biztosítani kell lehetőséget ennek kiélésére napi szinten. Bár úgy tűnhet soha nem „fáradnak” el, mégis egy kiadós szabadban végzett játék, kerékpározás, futkározás után picit „lenyugszanak”, és könnyebben bevonhatóak a feladatokba.
- Meg lehet határozni a gyermek számára a tanulás, és az utána következő játék idejét. Lehet „szerződést kötni” velük. Érdemes kisebb adagokban nekiülni a feladatoknak, úgy, hogy közben tudatosítjuk bennük, hogy ezt most el kell végezni, és amint elkészültünk, azonnal lehet egy picit játszani, szaladni, vagy bármilyen más szabad tevékenységet végezni. Természetesen itt is fontos a következetesség, mert a gyermekek éppen elég okosak ahhoz, hogy kipróbálják a határaikat. Ha a szülő elgyengül, és enged a könyörgésnek, akkor elveszti az irányítást, és máris az lesz, amit a kicsi szeretne.
- Nagyon fontos, hogy próbálja meg a szülő a büntetés és szidás helyett nagyon sokat dicsérni gyermekét. Tudom, hogy nem egyszerű feladat ez, hiszen van, hogy egy-egy dolgot sokadszorra is el kell mondani neki, és ilyenkor könnyen elveszítjük a türelmet, de ezek a gyermekek nagyon gyakran függetlenítik magukat a szülő bántó megjegyzéseitől, szinte „lepereg” róluk a szidás. Ezzel azonban a pici csak azt éli át, hogy ő mindig rossz, hogy soha semmit nem tud úgy megcsinálni, hogy ezzel örömet okozzon a szüleinek, tanítójának. Pedig ő jó akar lenni. Dicsérő szavakkal hamarabb rá tudjuk venni őket a feladatokra. Fontos, hogy érezzék, örülünk a kisebb elért eredményeknek is. A dicsérettel soha ne késlekedjünk!
- Legyen a gyermek számára mindig visszajelzés arról, hogy mi az, amit jól csinált. Törekedjen a szülő arra, hogy ez lehetőleg azonnali visszajelzés lehessen. Pozitív megerősítéssel, jutalommal nem szabad fukarkodni.
- Alakítsunk ki néhány egyszerű, de alapvető szabályt, ami megkönnyíti a mindennapokat! Ha a gyermek tudja, mi az, amit elvárnak tőle, képes lesz alkalmazkodni ehhez, és biztonságot is nyújt a számára. Nagyon vigyázzunk azonban, hogy nem szabad túl sok szabályt felállítani, amiben viszont kölcsönösen megállapodunk, azt szigorúan tartsuk is be!
- Ügyeljünk arra, hogy amikor leülünk leckét írni, feladatokat elvégezni, a gyermek számára ne legyenek olyan ingerek, amelyek elterelhetik az amúgy is könnyen csapongó figyelmét. Bontsuk a feladatokat kisebb egységekre, ha elkészült egy-egy feladattal, adjunk lehetőséget a pihenésre, játékra, de mindig tudja előre, hogy mi lesz a „jutalom” az elkészült munkáért. Ehhez válasszunk olyan játékokat, amelyek kielégítik a gyermek kíváncsiságát, sikerélményhez juttatják, és fenntartják benne a motivációt a tevékenységhez.
Mindez természetesen sok-sok türelmet, és következetességet igényel a szülőtől, pedagógustól egyaránt. Hiszem azonban, hogy a szeretettel kimondott intő szó soha nem marad hatástalan. Ha a gyermek érzi, és tudja, hogy elfogadjuk, támogatjuk őt, ha megdicsérjük az apró eredményekért is, törekedni fog arra, hogy minél több örömet szerezzen szüleinek.
Tóthné Czapáry Katalin fejlesztőpedagógus www.torpetanoda.hu az okosjatek.hu partnere
Ezen cikket kérnénk kizárólag a forrás megjelölésével (www.okosjatek.hu) használják fel!
Milyen játékokat ajánlunk figyelem zavar, figyelem fejlesztés, koncentráció fejlesztésre? Íme:
Ha nem szeretnél lemaradni semmiről, kövess minket itt is:
