Őszi versek óvodásoknak

Kemény dió, mogyoró,

kis mókusnak ez való.

Odújába elrakja,

Télen elropogtatja.

Gólya, gólya, kelep, kelep;

Gólya, fecske hamar elment;

Elmúlt a nyár, itt az ősz;

Görög dinnye, török tök.

Kelep, kelep, gólyamadár,

Itt van az ősz, elmúlt a nyár.

Varjú, varjú, vak varjú,

Varrjál nekem csizmát!

Megadom az árát.

Csóka, csóka, vess diót,

én is vetek mogyorót.

Gólya, fecske hamar elment,

várhatjuk a hideg telet.

Sötétben is fúj a szél,

hosszú lába földig ér.

Eresz alatt kopogtat,

ne hajolj ki, megfoghat!

Csirr-csurr, csepergő,

esik, esik az eső.

Esik eső, csepereg,

a kisegér kesereg.

Esik eső ujujjuj,

Hozzá még a szél is fúj.

Esik eső, csepereg,

sárga levél lepereg.

Feri, Teri felszedi,

kosárkába begyűjti.

 

Október ber, ber, ber,

fázik benne az ember.

Szőlőt csipked a dere,

édes legyen szüretre.

 

Sarkadi Sándor:

Édes ősz

Édes ősz jött,

Hull a körte,

hamvas szilva

hull a földre.

Itt az alma,

Kasba rakd.

Ott a szőlő,

Hamm, bekapd!

Bokor alatt dió búvik

- ott ne hagyd!

 

Zelk Zoltán:

Varjúnóta

Elmúlt a nyár,

Kár érte, kár.

Sárgul a táj,

Kár érte, kár.

Repülni kél

nagyszárnyú szél,

messzire száll

e csúf madár.

A hegy mögül

felhő röpül-

meg-megered,

már csepereg.

Ősz eső,

fát verdeső,-

fázik a táj,

kár érte, kár.

 

Takáts Gyula:

Szüreti vers

Szüretelnek, énekelnek,

láttál-e már ennél szebbet?

Dió, rigó, mogyoró,

musttal teli kiskancsó,

Sose láttam szebbet.

Az öregnek aszú bor jár,

gyerekeknek must csordogál.

Dió, rigó, mogyoró,

Szüretelni, jaj de jó!

Igyunk erre egyet!

 

Szalai Borbála:

Makk-emberke

Makkot szedtem tölgy alatt,

gyorsan telt a nagy kalap.

Tudtam én már előre,

mit csinálok belőle:

 

 

kutyát, macskát,

gólyát, darut,

zsiráfot is,

hosszú nyakút,

csacsit, lovat,

bocit, kecskét,

s a végén egy -

makk-emberkét...

Makkból lesz a hasa, feje,

gyufaszálból lába, keze...

Makk kalap lesz a kalapja,

hogy ne fázzon a kobakja...

 

 

Kányádi Sándor:

Valami készül

Elszállt a fecske,

üres a fészke,

de mintha most is

itt ficserészne,

úgy kél a nap, és

úgy jön az este,

mintha még nálunk

volna a fecske.

Még egyelőre

minden a régi,

bár a szúnyog már

bőrét nem félti,

és a szellő is

be-beáll szélnek,

fákon a lombok

remegnek, félnek.

Valami titkon,

valami készül:

itt-ott a dombon

már egy-egy csősz ül:

Nézd csak a tájat,

de szépen őszül.

 

 

Veres Csilla:

Őszi susogó

Érett szilva mind lepotyog,

kondérokban lekvár rotyog,

Gyengül a nap sárga fénye,

elszárad a levél széle.

Kiégett sok rigó-torok,

csordulnak az őszi borok,

lehullik a mogyoró,

szól az őszi susogó.

 

 

Tarbay Ede:

 Ősz-anyó

Kontyos-kendős Ősz-anyó

söpröget a kertben,

vörös-arany falevél

ripeg-ropog, zörren.

Reggel-este ruhát mos,

csupa gőz az erdő,

mosókonyha a világ,

a völgy mosóteknő.

 

 

Sakradi Sándor:

 Sündisznócska

Tegnap korán esteledett,

sündisznócska ágyat vetett.

Ágyat vetett az avarban,

kicsinyeit betakarta.

Fújhat a szél lankadatlan,

melenget a moha paplan.

Jó meleg a földi fészek,

aludjatok kis tüskések.

 

 

Weörös Sándor:

 A galagonya

Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

ruhája.

Zúg a tüske,

szél szalad ide-oda,

reszket a galagonya

magába.

Hogyha a Hold rá

fátylat ereszt:

lánnyá válik,

sírni kezd.

Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

ruhája.

 

Tetszett a cikk? Olvasd el ezt is:

Húsvéti versek gyerekeknek >>>

Ballagási versek >>>

1 éves szülinapra vers >>>