Mesemondó kártyajáték - Keller & Mayer

Mesemondó kártyajáték játékszabály

A játék kezdetén mindenkinek osszunk ki 6-6 kártyát! 
A kezdőjátékos képpel felfelé letesz egy lapot az asztalra, és közben mesélni kezd: „Egyszer volt, hol nem volt…” Aszerint kell folytatnia a mondatot, hogy mit ábrázol a rajz. (pl. „… volt egyszer egy kisegér.”) A többieknek is úgy kell továbbvinniük a történetet, hogy mindig az általuk lerakott laphoz kapcsolódjon, amit mondanak. Egy ábrához legalább egy, legfeljebb három mondatot köthetünk.

Pl.: “Arra szállt egy pici tündér, aki megsajnálta az egérkét. Nagyot suhintott a varázspálcájával, és egy sajtokkal teli terembe varázsolta őt.”

Az asztalon három kártyahely van egymás mellett. Kártyát vagy a még üres helyre tehetünk, vagy olyan, már lent lévő lapra, aminek a háttere a saját lapunkkal egyforma színű. Aki nem tud tenni, vagy nincs ötlete, hogyan folytathatná a mesét, annak húznia kell egyet a pakliból.

Három egyforma háttérszínű lap egymás tetejére kerülése esetén tegyük félre az adott kártyákat, ezáltal felszabadítva egy helyet az asztalon. Aki a harmadikat letette, az rakhat ezután a megüresedett helyre egy új lapot. De ha nem ezt teszi, hanem újra képes egy páros lapra harmadikat helyezni, akkor megint ő következik.
Amennyiben esetleg valaki (akár másként ragozva is) kimond egy olyan szót, ami a kezünkben lévő kártyák valamelyikén szerepel, akkor kiáltsuk hangosan: „Állj!”, és rakjuk le a szót tartalmazó lapot a szabályoknak megfelelően. Ha nem tudjuk letenni, mert nincs az asztalon üres hely vagy azonos háttérszínű lap, akkor kivételesen negyedik kártyaként tartsuk magunknál. Ilyenkor az érintett játékostól folytatódik a kör.
Akinek először fogynak el a lapjai, annak értelmesen le kell zárnia a történetet, majd azt kell mondania: „Vége.” Ha ezt elfelejti, akkor fel kell húznia három lapot, és a játék folytatódik tovább.

Az győz, akinek először elfogynak a lapjai, és ez után ügyesen be is fejezi a mesét – elvarrja a történetszálat, és kimondja a “vége” szót.