Karácsonyi versek óvodásoknak

Karácsonyi versek óvodásoknak

Válogatott, kedves karácsonyi versek óvodásoknak. Karácsonyi ünnepségre, otthonra ovis karácsonyi szép versek gyűjteménye.

Madár János: Karácsony

Csillagfényben aranyág. Aranyágon alma.
Őrzi három télapó. Úgysem alszom el ma!
Egész éjjel csodálom ezt a szép fenyőfát.
Gyertyafényes csillagszórós, csilingelő ágát.
Karácsony, karácsony, kisült a kalácsom.
Kóstoljátok, egyétek, a mákost is vegyétek!

Donászy Magda: Áll a fenyő az erdőben

Áll a fenyő az erdőben,
Zöld ruhában, ünneplőben.
Tél van, ága csupa hó,
Ráfújta a Télapó.

Donászi Magda: Karácsony

Karácsonyfa, Karácsony,
Ezüst dió zöld ágon.
Csilingelő csengettyű,
A fenyőfa gyönyörű.
Csillagszóró, gyertyafény,
ég a fenyő ünnepén.

Csanádi Imre: Karácsony fája

A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép-
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.

Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő-
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.

Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának-
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.

Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben.

Weöres Sándor: Szép a fenyő

Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.

Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az új esztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.

Fésüs Éva: Álmodik a fenyőfácska

Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.

Csillag röppen a hegyére,
gyertya lángja lobban,
dallal várják és örömmel
boldog otthonokban.

Legszebb álma mégis az, hogy
mindenki szívébe
költözzék be szent karácsony
ünnepén a béke.

Kányádi Sándor: Fülig kucsma

Fülig kucsma, gyapjúkendő,
Ideért az új esztendő.
A csizmáján csengő patkó,
A subáján araszos hó.
Hű de jó, az a jó,
Hogyha térdig ér a hó!
De azért, hogy meg ne fagyjon,
Ki teheti, ajtót nyisson
Engedje be, bebebe, ide a jó
melegbe!
Hű de jó, az a jó,
hogyha térdig ér a hó!

Donászy Magda: Karácsony délután

Karácsony délután
lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bujkál
minden gyerekarcon.

Végre sötétedik…
hamvas lesz az este.
Bodri velem együtt
figyel minden neszre.

Mikor szól a csengő,
az ajtó kitárul,
piros alma nevet
rám fenyőfárul.

Tudom, az erdőből
édesapám hozta,
a diót meg anyám
be is aranyozta…

Azért olyan kedves,
azért olyan drága,
meghatottan nézek
apára…anyára.

Juhász Magda: Erdei karácsony