Iskolás vagyok készségfejlesztő társasjáték, szerepjáték

Iskolás vagyok játékszabály
– szerepjáték –
5-10 éves korig
2-6 játékos

A játék tartalma
Kártyák

• 7 szereplőkártya
• 7 tanórakártya
• 6 uzsonnakártya
• 7 szünetkártya
• 63 tárgykártya
• 6 vonalas-kockás kártya
• 6 sima-ABC-s kártya
• 4 csomag színes gyurma
• 5 színes fi lctoll
• 5 feladatos füzet
• 1 órarend
• 1 szabályfüzet

A játék célja
Ebben a játékban nincs nyertes és vesztes. Itt mindannyian nyertek, mert mindannyian rengeteget tanultok a feladatokból, és közben jól is fogjátok érezni magatokat, megtudjátok, mi vár rátok az iskolában, vagy ha már iskolások vagytok, újra eljátszhatjátok, mi minden történik veletek a suliban!
Eljátszhatjátok, hogy milyen iskolásnak lenni: akárcsak az iskolában, ebben a játékban is van egy tanító néni vagy bácsi, és sok-sok kisdiák.

A játék menete
Előkészületek
Először osszátok ki a szereplőkártyákat. Akinél a tanító néni van, az lesz a tanító néni vagy bácsi, ő fogja vezetni az órákat és feladatokat adni a diákoknak. 

Ezután a tanító húzzon a tanórakártyák közül összesen 4-et. Ezek lesznek az óráitok, fel is rajzolhatjátok a letörölhető filcekkel az órarendre! Egy nap 4 tanóra van. Ha eltelt a nap, és még szeretnétek játszani, akkor a tanító odaadja a szereplőkártyáját a tőle jobbra ülőnek, és új szereplőkártyát kap, valamint új órákat húztok a következő napra, és még egy napnyi iskolát eljátszhattok!
Ezután minden kisdiák húzzon magának egyet-egyet az uzsonnakártyák közül. Ez lesz aznap az uzsonnája!
A diákok üljenek le a tanítóval szemben. A tanító ossza ki nekik az irkákat, azaz a nagy vonalas, illetve kockás letörölhető kártyákat.

Mindenki vegyen el egy csomag gyurmát is, majd tegyétek ki középre a tárgykártyákat. (Ha négynél több diák van, osztozzatok a gyurmákon!) 

A tanórák
A tanító vegye elő az első órához tartozó feladatos füzetet, keressen ki belőle egy feladatot, és hajtsák végre az „osztállyal”! Egy órán legfeljebb 2 feladat legyen, különben nagyon el fognak fáradni a kisdiákok. Ha a tanító még nem tud olvasni, akkor valakinek, aki tud, segítenie kell, vagy egy felnőtt segítségére lesz szükségetek, aki felolvassa a feladatokat!
Ha párokban dolgoztok, akkor a feladat végén mutassátok meg egymásnak a megoldásaitokat. Ha az egész osztálytól kérdez valamit a tanító, akkor jelentkezni kell, nem szabad bekiabálni a választ. Az válaszolhat, akit a tanító felszólít. Nem szabad egymás szavába vágni, és mindenkit végig kell hallgatni, akár kicsi, akár nagy.
Sok feladatnál nem csak egy helyes válasz van – itt akár több gyereket is meghallgathat egymás után a tanító. Amikor egy helyes megfejtése van egy kérdésnek, akkor a tanító értékelheti a választ.

A szünet
Az órák között szünet van. Beszéljétek meg a szünetkártyák alapján, hogy mit lehet csinálni a szünetben: enni, szaladgálni, játszani. Játsszátok is el! Nézzétek meg, ki mit kapott uzsonnára, és mit szeret a legjobban enni. Ha kipihentétek magatokat, jöhet a következő óra!

A játék vége
Ha akarjátok, a nap végén beszéljétek meg, hogy kinek melyik óra a kedvence, és miért! Azt is elmondhatjátok, hogy milyen új dolgot tanultatok. A tanító dicsérjen meg mindenkit egy dologért, amiben aznap ő volt a legügyesebb!

Rendrakás 
Ahogy az iskolában a padban a nap végén, itt is rakjatok rendet a doboz ban a játék végén!
A lapotokról mindig töröljétek le a fi lcet elpakolás előtt, nehogy rászáradjon a festék, mert akkor nehezen jön le! A fi lcek kupakját zárjátok vissza, a gyurmát csavarjátok a fóliába, ne száradjanak ki!

Kedves Szülők!
Mire jó egy olyan játék, amiben nincs vesztes és nyertes, nincs tábla és kocka? Az Iskolás vagyok! társasjátékban, akárcsak „kistestvérében”, az Óvodás vagyok!-ban, játékos fejlesztő feladatokat oldanak meg a gyerekek.
Ha minden feladatot megcsinálnak a gyerekek (szép lassan, hetek, hónapok alatt), akkor észrevétlenül, szórakozva tanulnak meg és gyakorolnak rengeteg olyan dolgot a vonalvezetéstől a mennyiségek összehasonlításán át a hangok elkülönítéséig, a feladatok követésétől a kooperáción át a másik meghallgatásáig, amikre nagycsoportban, első-második osztályban nagy szükségük lesz. A játék 5 feladatos füzetet tartalmaz, amelyeket az első osztályos kerettantervnek megfelelően alkottunk meg. A rengeteg feladat biztosítja, hogy a játék újra meg újra játszható legyen, hiszen sokadik játék alkalmával is tudunk újabb feladatot találni a füzetekben. Ráadásul a feladatok sokszor általános ötletekre épülnek, így kis módosításokkal variálhatóak, hogy még többször felhasználhatóak legyenek a játék során.
Ám a játék megalkotásakor nem pusztán a matematikai, motorikus készségek vagy a tantárgyakhoz kapcsolódó ismeretek (irányok, számok, hangok stb) elsajátítása a cél.
A játék kerete egy szerepjáték: a kisebb gyerekek megtanulják barátságos keretek között, hogy mi az iskolai élet rendje, ismerőssé válik számukra a tanóra, a jelentkezés, a szünet rendszere, ami nemsokára az életük egyik legfontosabb terepe lesz. Ez a fajta felkészülés rengeteg feszültséget old, ráadásul ha együtt játsszunk a gyerekünkkel, akkor azt is megfigyelhetjük, hogy mitől fél, mivel van problémája, mit nem ért.
A már iskolás gyerekek pedig az iskolában megélt élményeiket játszhatják ki magukból. Sokszor csodálkozunk, hogy ha egy gyerek egész nap az iskolában ült, akkor miért akar még otthon is iskolásat játszani a testvérével, a babáival. Pontosan azért, amiért a felnőtt elmeséli, hogy mi történt vele a munkahelyén, csak a gyerek számára kevésbé állnak rendelkezésre a verbális önreflexió eszközei. A játékkal tudja megmutatni, elmondani, feloldani a feszültségeit, jó és rossz élményeit, és a játék átlátható keretei közt könnyebben sajátítja el egy adott közeg viselkedési normáit is.
Pár dolgot hagytunk el a magyar iskola kellékei közül: ebben a játékban nincs (negatív) értékelés, nem hasonlítjuk egymáshoz a játékosokat. Hogy miért? Mert meggyőződésünk, hogy a világot sok szempontból megismerni, tapasztalva felfedezni épp elég élvezet, hogy az jutalom legyen a játszva tanuló gyereknek. Minket, felnőtteket sem értékelnek és mérnek fel és le nap mint nap – a gyerekeknek sincs erre szükségük.
A játékhoz – ha nincs olvasni tudó gyerek a játékosok között – felnőtt segítségre is szükség lesz. Ne bánjuk: élvezettel figyeljük, hogy mi mindent tudunk meg játék közben a saját gyerekünkről!
Azonban ahogy a gyerekek fokozatosan megismerik a feladatokat, már az azokat kísérő képről tudni fogják, hogy mit kell tenniük, és önállóan is képesek lesznek játszani, sőt, maguk fognak újabb és újabb feladatokat kitalálni egymásnak!
A játék nemcsak családi játékként, de nagyobb gyerektársaságban is játszható.