Termékek Menü
0

Előnyök

Akár 1 munkanapos kiszállítás
Minden vásárlásodhoz ajándék
 

Érzelmek megélése

3. rész: 

NE menj oda! Ne nyúlj hozzá! Ne csináld! - Jó ez így? Hogyan lehetne másképp?

Ne menj oda! Ne nyúlj hozzá! Ne csináld! Ne rosszalkodj! Ne szaladj! Ne mássz fel! Ne! Ne! Ne! Hányszor halljuk, mondjuk csemeténknek egy nap? Sokszor? Néha? Sosem? Hogyan lehetne másképp?

Természetes, hogy féltjük, óvjuk gyermekeinket. A fekete szemű szörny egy pillanat alatt lecsap rájuk. Leesik, eltörik, megüti, bántja, lerántja, elszalad, kiugrik és a többi. Már látjuk lelki szemeink előtt a legrosszabbat. És akkor elhangzik a bűvös mondat: Ne … 

És ez a tiltás oly mértékig válik a mindennapok részévé, hogy a gyermekünk egy idő után már meg sem hallja. Mint ahogy a főútvonal mellett lakóknak sem tűnik fel idővel az elrobogó villamos vagy busz hangja.

De mit tehetünk másképp? Hogyan segíthetünk neki, hogy másképp csinálja? Hogyan motiválhatjuk őt, hogy elkerüljük a bajt?

-Felejtsük el a NE, NEM, SE, SEM szavakat. Nehéz? Lehet, de nem lehetetlen. Sőt, ha erre tudatosan odafigyelünk, varázspálcává válik. Gyermekünk elkezd odafigyelni ránk, hisz nem lesz, ami ellen lázadjon. Társává válunk és ő a mi szövetségesünkké. Együttműködésre késztetjük, lehetőségeket és megoldásokat mutatunk neki – bátorítva őt, és megdicsérve a jó/helyes cselekedetet.

-Meséljünk saját történetet (ha nincs, akkor mások példáját), így gyermekünk érdeklődését a csínytevés helyett egy érdekes történetre irányítjuk, elterelve őt az eredeti huncutságról.

 

Néhány egyszerű példa. Nemrég hallott mondatok átfordítva:

Ne mássz feljebb, mert leesel! – Óvatosan mássz azon a mászókán! Ügyes vagy, csak figyelj oda szépen! Nagyon jó. Lassan. Ügyes vagy. Szépen kapaszkodj. Olyan ügyesen mászol, mint egy kis majom. Ők is nagyon figyelnek, amikor a dzsungelben másznak az ágakon. Pont így.

Ne üsd meg a testvéred, normális vagy?! – Szomorú vagyok, amikor azt látom, hogy bántod a testvéred. Kérlek vigyázz rá. Gyere, beszéljük meg, mi bánt. … Tudok Neked segíteni? (ha nem válaszol: én is szoktam mérges/szomorú/csalódott/stb. lenni. Például, amikor …)

Ne üss meg! Ne karmolj! Ne harapj! – Ez fáj nekem, kérlek hagyd abba.

Ne nyúlj hozzá! – Vigyázz, az az edény még forró. A forró dolgok megégetik a kezünket és az nagyon fájdalmas. Egyszer én is megégettem a kezem, és akkor óriási hólyagok nőttek az ujjaimon. Alig tudtam megfogni a dolgaimat…

Ne beszélj csúnyán! Ilyet nem mondunk! – Mit jelent ez a szó? (általában a kicsik erre nem tudnak válaszolni, de elgondolkodnak rajta, hogy tudják, értik-e, amit mondtak). Ez csúnya beszéd. Ha dühös vagy, akkor például azt is mondhatod, hogy a csudába. Vagy a kutyafáját. Sajnos néha én is szoktam mérgemben csúnya szavakat használni. Mit szólnál, ha akkor Te is szónál nekem, hogy szépen beszéljek? Megegyeztünk?

Ne rosszalkodj! Ne pakold szét! – Unatkozol? Mit játszunk? Van kedved fogócskázni?

Elég, ha gyermekünk helyébe képzeljük magunkat - milyen érzés lenne egész nap ezeket a tiltásokat hallgatni -, és megértést tanúsítunk felé. Ha meglátjuk az okokat a tettek mögött, mi magunk is nyugodtabbá válunk, így nem vonódunk be a történésekbe érzelmileg, és könnyebben kezeljük a helyzetet. A ráripakodás és tiltás csak tüneti kezelés, a valódi okot nem szünteti meg.

Ha pedig épp ’ne’-vel kezdődő mondatot mondunk, és észrevesszük, hogy már megint így tettünk, hagyjuk félbe a mondatot és kezdjük újra. Egyszer csak azt vesszük majd észre, hogy ez a módszer a sajátunkká válik és varázspálcaként csodákat művel.

 

Dénes Éva életmód és életvezetési tanácsadó, iránytű
Alory Stúdió
70/347-44-47
www.alory.hu az okosjatek.hu partnere

 

2. rész: Szeret vagy nem szeret?

A szeretet mindenkiben jelenlévő érzelem. Nem mérhető és nem minősíthető. A szeretet végtelen. De honnan tudom, hogy szeretnek? Honnan tudja a férjem, a feleségem, a gyermekem, vagy bárki más, hogy szeretem?

Minden kapcsolatunkban jelen van a szeretet. Így vagy úgy. Egy érintésben, egy ölelésben, egy pillantásban, egy cukorkában, egy kivasalt ingben, egy jó szóban, egy figyelemmel teli beszélgetésben, vagy egy közös sétában.

Önértékelési problémáink, másokkal való konfliktusaink gyakran onnan erednek, hogy nem érezzük, hogy szeretnek bennünket. Ilyenkor begubózunk, és még kevésbé tudjuk kimutatni mi magunk is a szeretetet. Pedig csak figyelem kell hozzá, és némi tudatosság.

Ehhez két dolgot érdemes megvizsgálnunk:

  • mi az, ami által úgy érezzük, hogy szeretve vagyunk? Mi az, ami által feltöltődünk?
  • mi az, ami által a másik ember érzi, hogy szeretjük? Mi az, ami által feltöltődik?

A testi érintés, a dicséret, a minőségi idő (figyelem), a szívességek és az ajándékok mind a szeretet kifejezésének különböző formái: a szeretetnyelvek. Így hát feltehetjük a kérdést:

  • mi az én elsődleges szeretetnyelvem?
  • mi a másik elsődleges szeretetnyelve?

Ha a párod minden nap virágot hoz Neked (ajándékozás), de Te csak arra vágynál, hogy megöleljen (testi érintés); vagy ha elhalmoz bókokkal (dicséret), pedig Te jobban örülnél egy közös sétának (minőségi idő) – akkor úgy érezheted, hogy nem szeret. Pedig csak máshogy szeret. Pedig csak egy másik szeretetnyelven (talán a sajátján) beszél Hozzád.

Figyeld magad és szeretteidet, mi az elsődleges illetve másodlagos szeretetnyelvetek, és szóljatok egymáshoz ezeken a nyelveken. Mindenki azon, amelyik a másik számára értékes.

Így amikor egymás szeretetnyelvén beszélünk, kölcsönösen feltöltődünk. Úgy érezzük, figyelnek ránk, tudják, mi a jó nekünk, és hogy szeretnek bennünket. A szeretet óriási erő. Falakat képes lebontani, sebeket begyógyítani. Egy szülő-gyermek viszonyban, egy párkapcsolatban vagy bármilyen emberi kapcsolatunkban.

Így hát arra bíztatlak, kedves Olvasó, hogy tudatosítsd, mi a Te szeretetnyelved, és mi a szeretteidé. És használjátok őket, beszéljetek egymással ezeken a nyelveken. Mesterkulcsot kaptok így egymáshoz, amely a Boldogság kapuját nyitja.

Gary Chapman Egymásra hangolva című könyvében mind az öt szeretetnyelvről olvashatunk bővebben.

Dénes Éva életmód és életvezetési tanácsadó, iránytű
Alory Stúdió
70/347-44-47
www.alory.hu az okosjatek.hu partnere

 

1. rész: Fiam, ne sírj, egy ilyen katona legénynek azt nem szabad. – halljuk gyakran. De miért?

Érzelmek – mindannyiónkban megbúvó apró cseppek. Amelyek néha óceánokká dagadnak. Néha tartják még magukat medrükben, néha kicsordulnak. Néha háborognak, néha a Nap sugarait visszatükrözve csillognak.

Fiam, ne sírj, egy ilyen katona legénynek azt nem szabad. – halljuk gyakran. De miért? A fiúknak nem lehetnek érzéseik? Vagy ha vannak, azt nem mutathatják ki? Nem azt mondom, hogy minden szíre-szóra hangos, sok zsebkendős sírás-rívásba kezdjenek, na de a kettő közt azért van átmenet. Jómagam ismerek olyan férfiembert, aki vállalja érzéseit, meri vállalni meghatottság könnyeit. És mégsem gyengécske, anyámasszonykatonája.

A lányok könnyebben kifejezik érzéseiket, talán, mert ez tőlük inkább elfogadott. De mégis, hányszor mondjuk, halljuk: kislányom, elég a hisztiből, uralkodj magadon!

Neveltetésünkben, nevelésünkben gyakran megbújnak az érzelmi elfojtások különféle formái. Mert érzelmek mindenkiben vannak, mindenkiben dúlnak, de nemigen tanuljuk meg, hogyan is tudnánk őket megfelelően kifejezni, megélni és általunk fejlődni, tanulni.

Megélni? Kifejezni? Igen. Mindkettő igen fontos, hiszen az érzelmek elfojtása nemcsak lelki sérüléseket okozhat.  Az elfojtás nyomást gyakorol minden egyes sejtünkre – ezáltal szerveinkre, szervezetünkre is. Hisszük, hogy testi betegségeink oka is lelki eredetű. A betegség szervezetünk segélykiáltása. Ott hív, ahol az egyensúly, a belső béke megbomlott. Még nem találtam ez alól kivételt…

Éppen ezért nem érzelmeink elfojtására, hanem megélésére van szükség. Mondjuk el szavakkal, menjünk ki egy erdőbe és sírjunk, kiabáljunk, üssük düh-párnánkat, fussunk, táncoljunk, tegyünk bármit, ami segít érzelmeink megélésében. Engedjük meg magunknak az érzéseinket. Anélkül, hogy ezért ostoroznánk vagy elítélnénk magunkat. Tegyük mindezt saját magunk és érzéseink elfogadásával. Tudnunk kell, hogy érzéseink nem mi magunk vagyunk. Éppen ezért érzelmeink megélése során ne azonosítsuk magunkat magával az érzéssel. Ha haragszom, biztos rossz ember vagyok. Nem illik utálni. Illik megbocsátani…

Csak engedjük, hogy átfolyjon rajtunk! S ha lecsillapodtunk, üljünk le, „lépjünk hátra egyet”, és vizsgáljuk meg magunkat és a helyzetet kívülről. Mit éreztem? Mi volt e mögött az érzés mögött? Mi indította el bennem ezt az érzést? Kire haragudtam? Miért fájt? Mire tanít engem ez a helyzet?

Sokszor az is segít, ha csak elmondjuk valakinek. De az önvizsgálat ekkor sem maradhat el. Tanuljunk minden helyzetből, mert az mindaddig vissza-visszatér életünkbe, míg meg nem oldottuk. Ha egyedül nem boldogulunk, kérjünk segítséget!

S egyet sose feledjünk: minden értünk van!

 

Dénes Éva életmód és életvezetési tanácsadó
Alory Stúdió
70/347-44-47
www.alory.hu az okosjatek.hu partnere

Ezen cikket kérnénk kizárólag a forrás megjelölésével (www.okosjatek.hu) használják fel!

 

Társasjáték, melyet az érzelmi intelligencia fejlesztéséhez, érzelmek megéléséhez és megértéséhez ajánlunk:

Tartalomhoz tartozó címkék: Cikkek